A Gödi vasútállomáson odajött hozzám egy kiscic, max 2-3 hónapos lehetett Ordított róla, hogy árva, ölbevettem, kurvára jól érezte magát. Úgy döntöttem, hazahozom. Menetközben (Wader javallatára) elneveztem Loretta Grainshifternek az ismert szám emlékére.
Hazajöttünk; (L. öszzevissza ijedte magát a városi zajoktól) amikor megérkeztem a lakásomra, anyám (igen, 36 évesen anyámmal lakom; tudom, lúzer sőt talán buzi is) hisztérikus görcsöt kapott. Szerinte "összeszarik és hugyozik mindent, takarodj innen vele együtt" meg a többi. Cicnek adtam kaját meg egy kis vizet, majd elmentem lejátszani a harcomat anyámmal. Loretta közben bekajált, majd boldogan összegömbölyödött és elaludt.
A végén persze megint szar ember módjára kompromisszumot kötöttem: elkezdtem körbetelefonálni az összes ismerősömet, hogy ki tudná Lorettát befogadni? Senki. Ez nyilvánvaló. Gyönyörűmet ezután ölbe kaptam és elkezdtem házalni, majd meglepetésemre találtam egy kedves nénit, akinek az volt az első kérdése: "eladó?". Nem az, de itt van cic, meg mellé egy kis pézz, kaja-piára, meg hadd láthassam néha, mert 4-5 óra leforgása alatt egy puha meleg kis helyet bérelt (vagy inkább vett) ki magának a szívemben. Ezután még elmentem boltba; hazafelé jövet azt láttam, hogy Loretta (a neve megmaradt) békésen alszik új anyukája ölében.
A végén mindenki jól járt.
Csak bennem van egy kis hiányérzet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mekkora mákod van apám, én ha egykilós aranytéglát kötnék a macskáimra akkor sem kellenének senkinek!
VálaszTörlésbrü :(
VálaszTörlésdurván elaludtam, h8-kor ébresztett egy sms. Most meg rosszul vagyok, mennék egyet sétálni a friss levegőn, de nem merek; mára virradólag erőszakoltak meg egy 19 éves srácot a közeli metrómegállónál. Igaz, hogy nem vagyok 19 éves srác, de a frász akkor is bennem van :(