Continue...

Séta tovább. Na ennyire még nem:
Főutca, rakat akocsik, kocsma kocsma hátán, de most kösz jól vagyok. Pázmány egyetem; ide járnak csajozni a geek-ek.
Na, a következő krimó viszont ígéretesnek látszik.





Intermezzo: Rézkakas
Na, ide besétálok. A pult mögöt idegesnek tűnő öreglány.
"Csapolt sör?" -próbálkozom.
"Az nincs."-hangzik az informatív, de lehangoló válasz. "Akkor mitől söröző..." tűnődöm, de csak befelé.
"Különben is,"- vált hirtelen hangnemet- "most sajnos nem tudom kiszolgálni, mert kifogyott a pénztárgépből a szalag és nemtom, hogy kell kicserélni." Kurvajó.
"Hölgyem"- váltok kincstári mosolyra- " NEM Apeh-ellenőr vagyok, hanem vendéglátós, mint magácska." Gyanakvó tekintet, majd felderül:
"Akkor maga ért a pénztárgéphez!" Beismerem, hogy ez igaz.
"Első napja itt?" Kérdezem, miközben cc.25 mp alatt kicserélem a gépszalagot. "Igen"- sóhajt a mostanra egészen emberivé szelidült nyanya. Kis unicum, kis Heineken: 450 rúpia, előhúzom a 10k-sat, újabb sápadás. "Váltópénze sincs?" kérdezem megértő mosollyal. "Nincs" - ismeri be.
Összekaparom az apróm, továbbállok.

Scene IV. - A Széchenyi tér

Ez az első kép amit meglátok, utána viszont majdnem hanyattesek. Nem tudom miért, néha egy bajuszos-szemüveges lányba is egy pillanat alatt beleszeretek, ha megvan benne az a bizonyos valami, ebben az épületben vastagon megvan, megállok és fényképezek, mint egy hülye.

Ideje beülni valami menő helyre.A Napos Oldal, ez nekem tetszik. Csapolt Staropramen: 350, király. Ahogy kortyolom a söröm, a terasz elkezd megtelni ultratápos csajokkal.
Tovább. Hú, ez valami lebuj:
Az hát. Bemegyek és azonnal elkap a totális Budapest fíling: Egy kövér és egy ronda gádzsi kiszolgálás helyett 3. kolléganőjét szidja és standlapokat lenget.
Nagy nehezen kisírok egy pohár sört és elmúlik a Bp-érzés: jéghideg Kozel 135/pohár, anyám, egy turistaközpontban. Ezek miből élnek?




To be continued...