Amikor valami leesik. Amikor valamit régóta kutattok, de valahogy nem működött, de egyik pillanatról a másikra helyére került?
Hát íme, a legújabb opera-buzi. Rengeteg ismerősöm próbált rábeszélni az operára, de nem jött nekik össze, erre most összeállt a kép.
Állítólag legkönnyebb Verdivel és Puccinivel megtanulni ezt, sajnos hallgattam ezekre a tanácsokra és csak vakartam a fejem.
Íme, nekem mitől jött is ez be:
http://www.youtube.com/watch?v=OL7YF0Djruk
http://www.youtube.com/watch?v=Rp6qUyRX6hY
http://www.youtube.com/watch?v=hPz_ZMwFbhw
Megint radikálisan változik a zenei ízlésem.
2009. július 26., vasárnap
2009. július 22., szerda
A sok posztok írásának nincs vége/2
Látszólag inaktív vagyok blogolásilag, valójában csak gyűjtöm a matériát az őszre, amikor majd belülről hallgatom az eső dobolását és kockulok ezerrel.
2009. július 20., hétfő
2009. július 19., vasárnap
Right next door to death
Egy roppant profán dolog apropóján jöttem rá, hogy milyen kibaszottul kevés van már hátra az életemből - torrenteztem. Össze-vissza kutakodásom folyamán rábukkantam egy letöltési lehetőségre, rá is dobtam magam - 7000 db magyar nyelvű könyv pdf-ben és rtf-ben (főleg), tömörítve, közte rengeteg idők folyamán eltűnt újraolvasandó kedvenccel és sok-sok olyasmivel, amit még szeretnék elolvasni, de nem hittem volna, hogy hozzájutok. Aztán szép lassan elkezdtem számolgatni. Ha csak minden harmadikat szeretném egyszer (és ez kardinális kérdés, mert jó könyvet egyszer elolvasni értelmetlen) végigolvasni, mennyi időre volna szükségem? Jelenleg évi max. 2-300 könyvre vagyok hitelesítve, mert (hosszú felsorolás)-t is csinálok, tehát alsó hangon 10 év és közben? A kijövő új könyvek? Amik nincsenek benne ebben a fantasztikusan jó gyűjteményben? Fogjam vissza a filmnézést?
Ember, kajak bedaráztam ettől a gondolatsortól.
Ember, kajak bedaráztam ettől a gondolatsortól.
2009. július 14., kedd
Szolgálati közlemény - offline
Nyár van, tehát vagy melózok mint a barom, vagy húzok el Budapestről. Szal most lelépek egy kellemes 3 napos bulira (öcsém szülinapja) és nem lesz egy ideig új poszt.
Előre Göd szitibe!:)
Előre Göd szitibe!:)
2009. július 11., szombat
2009. július 6., hétfő
Just another day (13421.)
Kurva szar napom volt tegnap, ami visszamutatott a megelőző napokra. Rákészültem, hogy öccsel megyünk Göd szitibe (némileg rá vagyok csobbanva) de vasárnap délután lemondta. Alkohol és cigimentes életet éltem 3 napig; valamit kellett kezdenem a hétfői napommal. Öccs lebetegedett, Andi depis, Dzsegger haverom Balcsin hullarészeg; nyomok megin' egy napot magamban. Ez általában be szok jönni.
Stage 1 - Rosszul vagyok
Gyógyszertárban kezdeni a napot nem jó jel. De most, miután bekaptam a bogyóimat (nem akarjátok tudni), kicsit szebb az élet. Bedobok rá 2 kis vodkát, megbeszélik a gyógyszerrel, hogy ők tkp. haverok és ugyanazt akarják (gy.k.: rendbejöjjek.)
Stage 2 - Media Markt
Okosan osztom be a pénzem, tehát teljes megtakarításom felét elköltöm egy Pioneer fejhallgatóra. Aki zenebuzi, az az is marad.
Stage 3 - Gyerünk a tóra!
Elcsalingázok a HÉV megállóig, közben kocsmastoppokkal. Végre megérkezem Budakalászra, majd két viszki után irány a víz! Kibaszott sokat úszok, meglepő módon bírja a karom, lábam, mellizmom, etc., viszont az ujjfeszítőizmaim kikészülnek. Fuck. Lábtempókkal vissza a partra. Kifelé jövet viharfelhőket látok.
Stage 4 - Hazafelé
Úgy vélem (khm-khm), hogy simán begyalogolhatok Békásmegyerig, mielőtt a vihar elkap. Amúgy meg? Ha elkap so what? Kicsit jobban érzem majd magam. Amivel nem számoltam: az agresszív bringások. Mivel Magyarországon nem divat a bicikliút építése, ezért feltalálták a "vegyeshasználatú" utakat, tehát kétszer is majdnem áthajt rajtam egy bringás. Először az út szélén fényképezek (ezt a felhőt nem hagyhatom ki), másodszor a cipőmet kötöm kb. fél méterre a bicikliúttól. Mind a kétszer rámordítanak, hogy húzzak a picsába; fel se tudom őket rúgni, mert kb. 50-60-nal tekernek.
Stage 5 - Szarrá ázok
Békásra beérve, úgy döntök, hogy mehetek tovább gyalog; mozogni akarok és nem akarok összemosódni a BKV népével (respect). Egy kibaszott McDonald's is útbaesik; x év után benyomok egy FF szenyát(mert itt jutott eszembe, hogy egész nap nem ettem. Bár az alakomon is látszana.). Kb este 8 van. Hambi (cheeseburger, bár ez tökmindegy) után kell egy sör. A benyókúton tolok egy Amstel Pulse-ot. BANG! Dörgés, villámlás; nyári zivatar eljött. Elindulok vissza a Békásmegyeri HÉV-állomásra, közben szétázok, sört iszok és röhögök. Ez tényleg a gyönyörű viharok nyara.
Stage 6 - Csak hazaérek?
Innentől nem érdekes a sztori. Felszállok a HÉV-re, bemegyek kaját venni a helyi madarasteszkóba, majd kielégítem hiányaimat (Aminek zömét az teszi ki, hogy nem MSN-ezhettem S.R.-rel.)
Stage 7 - Hajnal
Hullafáradtan filmeket néztem és járt az agyam(az a geci soha nem bír elfáradni), aztán elaludtam.
Another day spent.
Stage 1 - Rosszul vagyok
Gyógyszertárban kezdeni a napot nem jó jel. De most, miután bekaptam a bogyóimat (nem akarjátok tudni), kicsit szebb az élet. Bedobok rá 2 kis vodkát, megbeszélik a gyógyszerrel, hogy ők tkp. haverok és ugyanazt akarják (gy.k.: rendbejöjjek.)
Stage 2 - Media Markt
Okosan osztom be a pénzem, tehát teljes megtakarításom felét elköltöm egy Pioneer fejhallgatóra. Aki zenebuzi, az az is marad.
Stage 3 - Gyerünk a tóra!
Elcsalingázok a HÉV megállóig, közben kocsmastoppokkal. Végre megérkezem Budakalászra, majd két viszki után irány a víz! Kibaszott sokat úszok, meglepő módon bírja a karom, lábam, mellizmom, etc., viszont az ujjfeszítőizmaim kikészülnek. Fuck. Lábtempókkal vissza a partra. Kifelé jövet viharfelhőket látok.
Stage 4 - Hazafelé
Úgy vélem (khm-khm), hogy simán begyalogolhatok Békásmegyerig, mielőtt a vihar elkap. Amúgy meg? Ha elkap so what? Kicsit jobban érzem majd magam. Amivel nem számoltam: az agresszív bringások. Mivel Magyarországon nem divat a bicikliút építése, ezért feltalálták a "vegyeshasználatú" utakat, tehát kétszer is majdnem áthajt rajtam egy bringás. Először az út szélén fényképezek (ezt a felhőt nem hagyhatom ki), másodszor a cipőmet kötöm kb. fél méterre a bicikliúttól. Mind a kétszer rámordítanak, hogy húzzak a picsába; fel se tudom őket rúgni, mert kb. 50-60-nal tekernek.
Stage 5 - Szarrá ázok
Békásra beérve, úgy döntök, hogy mehetek tovább gyalog; mozogni akarok és nem akarok összemosódni a BKV népével (respect). Egy kibaszott McDonald's is útbaesik; x év után benyomok egy FF szenyát(mert itt jutott eszembe, hogy egész nap nem ettem. Bár az alakomon is látszana.). Kb este 8 van. Hambi (cheeseburger, bár ez tökmindegy) után kell egy sör. A benyókúton tolok egy Amstel Pulse-ot. BANG! Dörgés, villámlás; nyári zivatar eljött. Elindulok vissza a Békásmegyeri HÉV-állomásra, közben szétázok, sört iszok és röhögök. Ez tényleg a gyönyörű viharok nyara.
Stage 6 - Csak hazaérek?
Innentől nem érdekes a sztori. Felszállok a HÉV-re, bemegyek kaját venni a helyi madarasteszkóba, majd kielégítem hiányaimat (Aminek zömét az teszi ki, hogy nem MSN-ezhettem S.R.-rel.)
Stage 7 - Hajnal
Hullafáradtan filmeket néztem és járt az agyam(az a geci soha nem bír elfáradni), aztán elaludtam.
Another day spent.
2009. július 3., péntek
Ibolya
Lehet utálni a Reakciót, (elég gyakran meg is teszem) de néha megütik a zsenialitás kongadobját.
Ez a poszt egyszerűen kihagyhatatlan.
Ez a poszt egyszerűen kihagyhatatlan.
Mosoly
Tegnap úszás után megittam nagyjából x sört, be is sámfázta az agyamat rendesen, úgyhogy ma másnaposan és rosszkedvűen ébredtem.
Úgy döntöttem, ezt kizárólag vásárlással lehet elmulasztani (él bennem valahol egy 17 éves plázacica), úgyhogy nekivágtam Óbuda-szitinek (figyelem, modorosság!:)). Végül a piacon kötöttem ki (ANNYIRA azért nem vagyok szőke) ahol leragadtam egy bóvliárusnál, akinek a kínálatában üveggyöngyök és bőrkarkötők mellett használt könyvek is szerepelnek. A következőket túrtam össze:
-Az első Metagalaktika
-Stanislaw Lem: Éden
-L. L. Lawrence: A gyűlölet fája (munkába kitűnő)
-Pierre Boulle: Majmok Bolygója (első kiadás)
-David Lodge: Helycserés támadás (ez egy hirtelen ötlet-gőzöm sincs, mi ez, vmi vígjáték)
-Shakespeare összes komédiája
-Charles Bukowski: Egy vén kujon jegyzetei (Bukowski a nagy Isten, a gurum és ez a könyve -is- botrányosan alacsony példányszámban jelent meg)
A turkálás végén rávigyorogtam a pasasra, "alkudjunk".
Fószer ránézett a halomra, meg sem nézte mik azok (gondolom, kilóban gondolkodott) és kibökte: 1500 ruppó. A mosoly rákövült a fejemre, annyit nyögtem: "akkor ne alkudjunk", majd elpakoltam a zsákmányt.
Dude, tisztára tolvajnak érzem magam.
Úgy döntöttem, ezt kizárólag vásárlással lehet elmulasztani (él bennem valahol egy 17 éves plázacica), úgyhogy nekivágtam Óbuda-szitinek (figyelem, modorosság!:)). Végül a piacon kötöttem ki (ANNYIRA azért nem vagyok szőke) ahol leragadtam egy bóvliárusnál, akinek a kínálatában üveggyöngyök és bőrkarkötők mellett használt könyvek is szerepelnek. A következőket túrtam össze:
-Az első Metagalaktika
-Stanislaw Lem: Éden
-L. L. Lawrence: A gyűlölet fája (munkába kitűnő)
-Pierre Boulle: Majmok Bolygója (első kiadás)
-David Lodge: Helycserés támadás (ez egy hirtelen ötlet-gőzöm sincs, mi ez, vmi vígjáték)
-Shakespeare összes komédiája
-Charles Bukowski: Egy vén kujon jegyzetei (Bukowski a nagy Isten, a gurum és ez a könyve -is- botrányosan alacsony példányszámban jelent meg)
A turkálás végén rávigyorogtam a pasasra, "alkudjunk".
Fószer ránézett a halomra, meg sem nézte mik azok (gondolom, kilóban gondolkodott) és kibökte: 1500 ruppó. A mosoly rákövült a fejemre, annyit nyögtem: "akkor ne alkudjunk", majd elpakoltam a zsákmányt.
Dude, tisztára tolvajnak érzem magam.
2009. július 2., csütörtök
Kék, zöld, rózsaszín/2
A politikai palettát általában jobb- és baloldalra szokták felosztani. Százszor, ezerszer megmondták már, hogy ez a kép hamis és évtizedek óta elavult- most megpróbálkozom egy új megközelítéssel, nevezzük ásványvíz-teóriá-nak
Kékkupakos, tehát nagyonbubis ásványvizet a fröccsön szocializálódott elemek nyomnak; a kékek az igazi radikálisok. Marja a torkot, büfögjünk nagyokat; bevállaljuk. Magyarország kékjei a két még létező valóban radikális párt: az MSzP és a Jobbik.
A zöldkupak a valódi kompromisszum, vagyis a sunyi gyávaság. A zöldek (nem "Zöldek") vozódnak a buborékosság izgató érzéséhez, de félnek a gyomorégéstől és titokban egy kicsit szeretnének olyanok lenni, mint a rózsaszínüek; határozatlanságuk eredménye ez a köztes, definiálhatatlan állapot. Nem véletlen hogy az "enyhe" vizek kupakja és az MDF foszöldje ennyire hasonlít egymáshoz.
/Előzmény: http://haragszom.blog.hu/2009/05/05/kek_zold_rozsaszin/
A rózsaszín a világpolgár színe. Tudatos fogyasztó; tisztában van azzal, hogy a vízfogyasztás szükséges, de a csaphoz nem nyúl; tudja, hogy onnan csak vegyszeres szar folyik. Azt is tudja, hogy ez baj, ennek megoldását fel is vette 30 éves lejáratú "to do"-listájára. A bugyborékoktól elvi szinten írtózik, de nem veti meg annak fogyasztóit, mert talán ők is meggyőzhetőek arról, hogy a rózsaszín az igazi. Ebben a csoportban található a legtöbb márkatudatos fogyasztó: jelenleg a Szentkirályi igazán népszerű, de dédelgetjük a noname 50 forintos vizek ivóit is. A rózsaszín a Fidesz megtestülése.
A végére hagytam a legvisszataszítóbbat: aki úgy akar zöldet inni, hogy összeönti a kéket a rózsaszínnel. Ez a típus már kihalóban van: viszlát, SZDSZ!
Kékkupakos, tehát nagyonbubis ásványvizet a fröccsön szocializálódott elemek nyomnak; a kékek az igazi radikálisok. Marja a torkot, büfögjünk nagyokat; bevállaljuk. Magyarország kékjei a két még létező valóban radikális párt: az MSzP és a Jobbik.
A zöldkupak a valódi kompromisszum, vagyis a sunyi gyávaság. A zöldek (nem "Zöldek") vozódnak a buborékosság izgató érzéséhez, de félnek a gyomorégéstől és titokban egy kicsit szeretnének olyanok lenni, mint a rózsaszínüek; határozatlanságuk eredménye ez a köztes, definiálhatatlan állapot. Nem véletlen hogy az "enyhe" vizek kupakja és az MDF foszöldje ennyire hasonlít egymáshoz.
/Előzmény: http://haragszom.blog.hu/2009/05/05/kek_zold_rozsaszin/
A rózsaszín a világpolgár színe. Tudatos fogyasztó; tisztában van azzal, hogy a vízfogyasztás szükséges, de a csaphoz nem nyúl; tudja, hogy onnan csak vegyszeres szar folyik. Azt is tudja, hogy ez baj, ennek megoldását fel is vette 30 éves lejáratú "to do"-listájára. A bugyborékoktól elvi szinten írtózik, de nem veti meg annak fogyasztóit, mert talán ők is meggyőzhetőek arról, hogy a rózsaszín az igazi. Ebben a csoportban található a legtöbb márkatudatos fogyasztó: jelenleg a Szentkirályi igazán népszerű, de dédelgetjük a noname 50 forintos vizek ivóit is. A rózsaszín a Fidesz megtestülése.
A végére hagytam a legvisszataszítóbbat: aki úgy akar zöldet inni, hogy összeönti a kéket a rózsaszínnel. Ez a típus már kihalóban van: viszlát, SZDSZ!
2009. július 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
