Kék, zöld, rózsaszín/2

A politikai palettát általában jobb- és baloldalra szokták felosztani. Százszor, ezerszer megmondták már, hogy ez a kép hamis és évtizedek óta elavult- most megpróbálkozom egy új megközelítéssel, nevezzük ásványvíz-teóriá-nak

Kékkupakos, tehát nagyonbubis ásványvizet a fröccsön szocializálódott elemek nyomnak; a kékek az igazi radikálisok. Marja a torkot, büfögjünk nagyokat; bevállaljuk. Magyarország kékjei a két még létező valóban radikális párt: az MSzP és a Jobbik.

A zöldkupak a valódi kompromisszum, vagyis a sunyi gyávaság. A zöldek (nem "Zöldek") vozódnak a buborékosság izgató érzéséhez, de félnek a gyomorégéstől és titokban egy kicsit szeretnének olyanok lenni, mint a rózsaszínüek; határozatlanságuk eredménye ez a köztes, definiálhatatlan állapot. Nem véletlen hogy az "enyhe" vizek kupakja és az MDF foszöldje ennyire hasonlít egymáshoz.


/Előzmény: http://haragszom.blog.hu/2009/05/05/kek_zold_rozsaszin/

A rózsaszín a világpolgár színe. Tudatos fogyasztó; tisztában van azzal, hogy a vízfogyasztás szükséges, de a csaphoz nem nyúl; tudja, hogy onnan csak vegyszeres szar folyik. Azt is tudja, hogy ez baj, ennek megoldását fel is vette 30 éves lejáratú "to do"-listájára. A bugyborékoktól elvi szinten írtózik, de nem veti meg annak fogyasztóit, mert talán ők is meggyőzhetőek arról, hogy a rózsaszín az igazi. Ebben a csoportban található a legtöbb márkatudatos fogyasztó: jelenleg a Szentkirályi igazán népszerű, de dédelgetjük a noname 50 forintos vizek ivóit is. A rózsaszín a Fidesz megtestülése.

A végére hagytam a legvisszataszítóbbat: aki úgy akar zöldet inni, hogy összeönti a kéket a rózsaszínnel. Ez a típus már kihalóban van: viszlát, SZDSZ!